Mátra -nyaralunk
Villámárvíz Mátrakeresztesen
2005. április 20-án Mátrakeresztest néhány óra alatt tönkretette a Kövecses-patak. A házakba sziklákat és iszapot hordott, autókat ragadott magával, és volt, akinek a fél házát szó szerint elvitte. Nincs víz, és akadozik az áramellátás. A falu tele van munkagépekkel, és az emberek pucolják a rájuk omlott Mátrát az otthonaikból. A fakanálkészítésre specializálódott helyiek műhelyeit is elvitte a víz.
Mátrakeresztes alig néhány száz fős település Nógrád megyében, közigazgatásilag a közeli Pásztóhoz tartozik. Hétfőn a hirtelen lezúduló hatalmas eső miatt egy közeli víztározó kiöntött, a víz átszakította a gátat, és a falun átfolyó Kövecses-patakba ömlött. A patak alig egy óra alatt szokásos méretének ezerszeresére duzzadt, és végigsöpört a kis településen. Elsodorta az út menti szalagkorlátot, ledöntötte a KRESZ-táblákat, elvitte a hidat, elöntötte a pincéket. Több házba másfél méteres víz ömlött be, néhányat teljesen lakhatatlanná tett, több családot ki kellett lakoltatni. A csatornahálózat teljesen tönkrement, víz még hetekig nem lesz. Az áramszolgáltatást részlegesen visszaállították, néhány házban szerdán már működött a telefon. A szakértők szerint a károk teljes helyreállítása két évig is eltarthat.
A falut szerdán csak a hivatalosan érkező járművek közelíthették meg, néhány kilométerre tőle a rendőrök megállították az érkezőket. A település felé menet az út mentén hangosan zúgott a még mindig ijesztően áradó Kövecses-patak. Felfelé visz az út Pásztó felől Mátrakeresztesre, és egyre több használati tárgy hevert a környéken a sárban: hűtőszekrény, abrosz és zacskók mindenütt. A patak kilométerekre vitte a falutól az elsodort tárgyakat. Közeledve a lakott részhez egyre több fakanál és más fából készült konyhai eszköz volt a sárban. A helyiek többsége abból élt, hogy ilyen tárgyakat készítettek otthoni műhelyeikben. Szinte mindenki készletét elsodorta az ár, és a legtöbben elveszítették műhelyeiket és szerszámaikat, gépeiket is.
A falut kettévágta a víz, amikor elsodorta a hidat. „Most az a legfontosabb, hogy újra közlekedni lehessen a két rész között” – mondta Sisák Imre, Pásztó polgármestere, aki tűzoltósisakban és köpenyben irányította a mentési munkát Mátrakeresztes közepén. Fentről teherautók tolattak végig az utcán, kiborították a földet az útra, a markolók pedig az áradó patak medréhez kotorták a rakományt. A környékbeli házak udvarából derékig érő törmeléket lapátoltak az emberek. A településen a sok munkagép között sokféle egyenruhába öltözött emberek járkáltak: rendőrök, katasztrófavédelmisek, tűzszerészek, az Ökumenikus Szeretetszolgálat emberei, vízügyisek és öltönyös biztosítósok. „Mindenki próbál segíteni, de most is zuhog, nem érezzük magunkat biztonságban”.
József házának hétfő óta csak három fala van. A Kékesi utcáról nézve takaros kis családi ház, oldalról lehet bemenni az ajtón. Az előszobából balra két ajtó nyílik: most mindkettő mögött közvetlenül a megduzzadt Kövecses-patak rohan. Az egyik szoba és a konyha felét szó szerint levágta a víz. A csillár, ami valaha a szoba közepén volt, most is lóg a plafon utolsó maradékán, ha fúj a szél, akkor kileng. A hordalékok között egy betonnégyzet utalt a teljesen megsemmisült műhely alaprajzára. „Hamarosan eldózerolják. Azt mondták, hogy életveszélyes, nem lehet újjáépíteni. Semmim sem maradt.”
Az egyik ház oldalán több mint másfél méter magas sárréteg mutatja, meddig ért a lezúduló víz. A családból csak a nagymama volt otthon hétfő délután háromnegyed négykor, amikor az áradás kezdődött. „Kijöttem a verandára nézni, hogy mi történik. Alig csepegett, aztán néhány perc múlva már hatalmas robajjal jött a víz, addigra már itt is zuhogni kezdett. Láttam, ahogy ledönti a kőkerítést, és viszi el az autónkat. Darabokra törve jóval lejjebb akadt meg. Mondtam, úristen, viszi a víz az autónkat, aztán bemenekültem a házba. Alig egy óra alatt lement az ár. Utána minden csupa sár és szemét volt.” A család hétfőn nem aludt otthon, a falu magasabb részén kerestek menedéket. A kerítésen és az autón kívül odaveszett a pince teljes tartalma: motorkerékpár, biciklik, kerti gépek, kazán.
„Dörgött, villámlott, és két oldalról ömlött a kertbe a víz. 1972-ben volt itt ilyen utoljára, akkor a fiam három hónapos volt, az ablakon keresztül kellett kiadnom, hogy megmentsék. Most ő mentett meg minket azzal, hogy gyorsan homokkal eltorlaszolta a bejáratot” – mondta egy asszony. „A szennyvíz elöntötte a csatornarendszert, hetekig tarthat a vízvezeték helyreállítása” – mondta egy helyszínen dolgozó szakember.
Akinek a háza lakható maradt, azt mondták, hogy bár az egész nyaruk elmegy majd a helyreállítással, de nem kérnek külső segítséget. „Azoknak a népeknek kell az, akiknek elvitte az egész házukat a víz” - mondták többen is. Mások még több munkagépet, vizet és amit egyáltalán nem hoztak, mobil WC-ket akarnak. „Víz nélkül nagyon nehéz az élet” – mondták a zuhogó esőben portájukat takarító fáradt emberek.
Ehhez hasonló villámárvizek általában hegy és dombvidéki területeken alakulnak ki, gyors lefolyásúak, heves zivatarok, felhőszakadások kísérőjelenségei. A jelenség meghatározója a rövid idő alatti (akár 10 perctől 6 óráig terjedő időintervallumban) nagy mennyiségű vízszállítás – kis keresztmetszeten. Természetükből, dinamizmusukból adódóan rövid idő alatt jelentős kárt okozhatnak az infrastruktúrában, épületekben és a mezőgazdasági termelésben is. Az előrejelzések szerint a villámárvizek a 2020-as évek Európájában egyre nagyobb számban jelennek majd meg és ezáltal egyre több kárt okoznak majd. Előrejelezhetőségük szinte lehetetlen, hiszen a kiváltó ok általában egy lokálisan jelentkező, szélsőséges időjárási esemény (ez egyébként lehet akár egy markáns melegfront okozta gyors hóolvadás is). Kialakulásuk viszonylag ritka (elsősorban a tavaszi és nyári hónapokban fordulnak elő) és többnyire kis vízgyűjtőterületet érintenek.
Forrás:
http://www.origo.hu/itthon/20050420vitte.html
http://www.felsofokon.hu/hajdu-roland-blogja/2012/04/08/villamarvizek